Tavaly április környékén szinte bombaként robban a “hír”, hogy eladom az oly nagyon dédelgetett “Polgári Otthont” és kis túlzással záporoztak a kérdések, hogy miért? Nos sem időm, sem türelmem nem volt mindenkinek válaszolni, hiszen nagyon rövid idő alatt kellett cselekedjek, hogy a gyerkőceimnek és magamnak új otthont találjak. Ráadásul mindezt egy több mint hároméves kapcsolat lezárása és egy induló vállalkozás menedzselése közben. Hazudnék ha azt mondanám, hogy a szakításnak mindehhez semmi köze nem volt, de a fő ok nem ez volt, hiszen a házat én vettem, amihez nyilván némi hitel is kellett és miután a két munkámat már nem tudtam összeegyeztetni. Ekkor már a volt cégem is többször válaszút elé állított, hogy vagy ők vagy a TV-s szereplések ( mivel a cég arca is én voltam és számtalan youtube videó készült velem, így utólag már én is belátom, hogy a kettő tényleg nem volt összeegyeztethető ) és a vállalkozásom. Végül egy hetekig elhúzódó betegség, majd ők döntöttek helyettem. Az, hogy ez mennyire volt etikus vagy sem, azt inkább ne firtassuk, talán csak egy mondat erejéig. Mikor már jobban voltam, betegállomány alatt is folyamatosan dolgoztam, skype konferenciákon vettem részt, elemzéseket csináltam… ők megvárták még meggyógyulok, majd elvált anyaként két gyerkőccel, hitellel a házamon elküldtek. Azt gondolom nem kell hozzátegyem, hogy a felmondásomon nem az 5 hét betegállomány állt indokul, bár az orvos szerint minimum nyolc hetet kellett volna gyógyulással töltenem, de én hülye….Nos no comment.

Egy picit elkanyarodtam, a témától, de sajnos ez is közrejátszott, hiszen a biztos jövedelmem kiesett és maradt egy induló vállalkozás, az indokolatlanul nagy ház pici kerttel és hát a hitel. Na meg az egyedüllét. Majd egy gyors és viharos kapcsolat, ( talán sejtitek kivel ) ami talán csak azért történt, ( bármilyen furcsa, én hiszek a sorsban ) hogy a rám nehezedő terhek alatt ne roppanjak össze. Azt hiszem ennyi minden fél év alatt bárkinek bőven elég lett volna.

Ezek és a pici kert, mind mind közbejátszottak abban, hogy úgy döntöttem a háznak mennie kell. Itt azért szükség volt egy ici pici sakkozásra, mert elvárásaim azért voltak 🙂 Pest közelsége a fiaim iskolái miatt, megfelelő közlekedés és gyalogosan is elérhető legyen minden, na és persze, hogy a hitelt vissza tudjam fizetni. Ezek voltak a fő szempontok, de azért ott voltak az “álmok” is: hatalmas kert ( hogy miért azt majd egy másik posztban bővebben kifejtem, de senki ne aggódjon nem lesz egy újabb hazai levendulás, ökofarm…. ) és az a helyzet, hogy a háznak is múltjának kellett lennie. Így esett végül a választásom egy Gödöllőtől ( itt születtem és itt is éltem 41 évig ) egy mindösszesen 8 km-re levő kisvárosra, a központban egy tipikusan kispolgári otthonnal és hatalmas ( 2000 nm ) kerttel.

Áprilisban meghirdettem az előző otthonunkat, májusban eladtam ( ez még az ingatlanosok szerint is rekordidő ) bár és május 31-én már kezemben is voltak az új ház kulcsai.

Ha azt hiszitek túl voltam a nehezén, hát tévedtek 🙂 Életem egyik legnehezebb fél évét tudhatom magam mögött, ( és még nincs vége ) mert bár nem ez volt az első ház amit felújítottam, vagy felépítettem ez tartogatta a legtöbb meglepetést a számomra, nem beszélve a magánéleti zűrzavarról, ami szintén erre az időszakra esett.

Viszont, hogy ne legyen ilyen negatív vége a posztnak, mutatok nektek néhány képet az eddig elkészül helyiségekről. A következő posztban pedig jövök a részletekkel, hogy honnan is indultunk, és mennyi kreativitásra, kitartásra volt szükség, még összeállt a kép. Tavasszal pedig folyt. köv. a kerttel, amivel mint említettem igen nagy terveim vannak.