A feketegyökér (Scorzonera hispanica) Magyarországon vadon is előforduló kevésbé ismert növény melynek tápanyagokban gazdag gyökerét fogyasztjuk. Itt fontos megjegyeznem, hogy mint minden vadon termő növény esetében legyünk nagyon körültekintőek nehogy esetleg összetévesszük valamivel! Ugye mindenki ismeri a medvehagyma és a gyöngyvirág esetét?

A feketegyökér közel 1 méter magas évelő növény bár leginkább egynyáriként termesztik. Az első évben kifejleszti a gyökeret és a tőlevélrózsát de csak a második évben virágzik. Tápanyag és vízigényes növény a félárnyékot még elviseli de jobban kedveli a napos területeket. A talajt mélyen fel kell lazítani, mert a gyökerek törékenyek. Felszedni októbertől lehet, de a talaj állapotától függően egész télen szedhető.

Fogyasztható gyökerei 40–50 cm hosszú kb. spárga vastagságú fekete rudak. Igazán akkor jók, ha szép egyenesek és nincsenek rajtuk rücskök, illetve akkor igazán frissek, ha feltörve ragadós lé folyik ki belőlük. Utóbbi tulajdonsága egy kicsit meg is nehezíti a kezelhetőségét, hisz hámozás közben megszáradt ragasztó érzetét kelti a kezünkön. Épp ezért  ajánlott először a földet alaposan lemosni, majd gumikesztyűvel, folyóvíz alatt hámozni. A gyökér fekete héja alatt hófehér belső rejlik, ami nagyon könnyen és hamar megbarnul, ezért hámozás után az almához hasonlóan azonnal citromos hideg vízbe kell áztatni. Elkészítését tekintve szinte minden megtehető vele, ami a spárgával is azaz párolható, főzhető, süthető de akár karamellizálható is. Itt is érdemes megemlíteni hogy a főzés során is elég sok ragacsos folyadék fő ki a feketegyökérből, megnehezítve a felhasznált edények tisztítását. Ízét tekintve leginkább spárgára és fehérrépára emlékeztet.

Egy kis érdekesség:

A régmúltban nemcsak finom csemegeként fogyasztották, hanem fontos gyógynövény volt. Gyógyhatását népies nevei őrzik: vipera, mérges kígyófű, kígyógyökér. Kígyó és más állatok marása ellen itatták a kifacsart, vagy préselt levét. Pestis ellen is fogyasztották feldarabolva. 1664-ben Lippai János írt róla Posoni kert c. munkájában, ami az első magyar kertészeti szakkönyv volt. Szív és idegbetegségek kiváló gyógyszere, de legtöbbször szembetegségek gyógyítására használták. Néhol még ma is alkalmazzák a látás élesítésére. Óvatosan felszedett gyökerekből ízletes főzelék, párolt köret, krémleves, nyers saláta készülhet, de kitűnő rakott, töltött, vagy morzsában forgatott zöldségnek is. (Forrás: szepzold.hu)

És ha már ennyit “beszéltünk” róla végezetül hoztam néhány receptet:

Feketegyökér leves

20-25 dkg tisztított feketegyökeret vastagabb karikákra gyalulunk vagy 2-4 cm-es darabokra vágunk. Felkarikázunk egy póréhagymát, apróra vágunk egy kis vöröshagymát, és felöntjük 1-1,5 l vízzel. Fűszerezhetjük szerecsendióval, lestyánnal, petrezselyemmel – utóbbit nyersen tálaláskor tegyük a tányérba. Sűríthetjük tejföllel. Amennyiben krémlevest szeretnénk belőle készíteni a hozzávalókkal együtt tegyünk bele 2-3 szem burgonyát, sovány tejszínnel sűrítsük be, majd turmixoljuk össze. Pirított magokkal fogyasszuk.

Sonkába göngyölt feketegyökér:

A fekete gyökereket fél órára vízbe áztatjuk így sokkal könnyebb lesz majd meghámozni. A sütőt 200 Celsius-fok  hőmérsékletre felmelegítjük közben a meghámozott gyökereket körülbelül 10 cm-es rudakra daraboljuk. A főzés kezdetéig citromos vízben tartjuk, hogy a gyökerek ne színeződjenek el. Alacsony lángon csontleveskockával ízesített vízben (kb. 15 perc) puhára főzzük majd lecsepegtetjük.

Egy tűzálló tál belsejét vajjal vagy olajjal kikenjük majd az egyes gyökérdarabokat egy-egy szelet sonkába tekerve a tál aljára helyezzük. Lisztből és vajból 500 ml csontlevessel felöntve sűrű mártást főzünk, amibe reszelt sajtot, ízesítésnek pedig sót és borsot teszünk. A mártást ráöntjük a sonkába tekert feketegyökérre, majd rászorjuk a reszelt sajtot és szép aranybarnára sütjük.

Feketegyökér saláta:

Személyenként 20 dkg feketegyökeret karikára szeletelünk, és annyi vízben pároljuk meg ami félig ellepi. Forgassuk, kevergessük párolás közben. Amikor puha, kevés sót szórunk rá. Citromlével és olívaolajjal keverjük össze. Többször fogassuk meg, hogy az ízek átjárják. Kistányéron szőlőlevélre rakva tálaljuk. Díszíthetjük feketegyökér levéllel. A közepében szépen mutat egy-egy szelet pirospaprika.

Jó étvágyat!:)

Ha tetszett a bejegyzés és naponta szeretnél velem “találkozni” a blog facebook oldalához ITT csatlakozhatsz.

Amennyiben nem szeretnél lemaradni a friss posztokról, ötletekről ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót, azon belül pedig beállítani a megjelenítés elsőként!!! ( így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről ) illetve feliratkozni a blogra, hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések.

Képek forrása: Internet

Szeretettel,

Eni