Az én beszerzési forrásaim.

Amióta boldog Polgári Otthon tulajdonos lettem, számomra is hihetetlen módon a tárgyaim elkezdtek megváltozni körülöttem. Ez csupán azért furcsa, mert sosem rajongtam a régi dolgokért, mindig azt mondogattam, én ugyan nem fogok egy múzeumban élni. Igen ám, de ahogy kezdett körvonalazódni bennem milyen otthont is szeretnék, rájöttem arra is, hogy bizony ehhez néhány régi dologra is szükségem lesz. Így kezdem el először különböző online portálokon vásárolni, majd régiségpiacra járni. Na ha valaki nekem 10 évvel ezelőtt ezt mondja, hát….
Az első hely ahol megfordultam, már csak a lakhelyem miatt is, adott volt, de erről már többen írtak, ez nem más, mint a váci VS Antikvitás. Ha valaki valamilyen régiségre vágyik, a hely tényleg szuper, érdemes benézni, szinte minden van mi szem szájnak ingere, ami nem is csoda, hiszen a tulajdonos Holland, és nagyon is jól tudja mit honnan kell beszerezni.
Viszont ha valaki valami különlegesre, egy kis időutazásra vágyik, annak a kedvenc  helyemet ajánlom, ami nem csupán egy régiségpiac, hanem egy mesébe illő hely, rengeteg kedves emberrel, és még kedvesebb eladókkal, akik minden vasárnap kínálják a portékáikat. Nem csak régiség van itt, hanem rengeteg őstermelő, finomabbnál finomabb étellel itallal, zöldséggel gyümölccsel, na és persze rengeteg kézműves saját készítésű portékával.
Ja, és, hogy hol van? Káptalantótiban, a Káli-medence szívében. Engem már a hely neve is elvarázsol: Liliomkert Piac
Nem is szaporítom tovább a szót, inkább mutatom a képeket, ami szerintem titeket is meg fog győzni, hogy ezt bizony látni kell.

Mi egy esős vasárnapon érkeztünk, mikor bizony azt hittük, rajtunk kívül nem lesz senki, tévedtünk!
Majd jó alaposan meguzsonnáztunk, és azt sem tudtuk merre induljunk tovább 🙂
Így logikusan visszatértünk a bejárathoz, és innen indultunk körbe, amire azért jó sok időt kell szánni, már csak az említett kedves emberek miatt is.
Van itt tényleg minden, mi szem szájnak ingere.
És olyan rész is akadt, amiről nem tudtam eldönteni, hogy eladó, vagy csupán dekoráció 🙂
Ahogy haladtunk beljebb, még egy titkos kertet is találtunk 🙂
Talán egy fűszerkert lehetett valamikor.
És, hogy mivel tértünk haza? Szégyen nem szégyen, bő egy hónapja nem volt időm lefotózni, így a ” kincsek ” bemutatása, már egy következő poszt témája lesz.
Annyit azért elárulok, hogy az ötágú rézgyertyatartótól a rózsaszörpig minden lapult a szatyrainkban 🙂
Egy valamit azért még így a bejegyzés végén meg kell említenem, a hely egyetlen hátránya, hogy sajnos nem a legolcsóbb, ez már a parkolóban fellelhető autók típusából, és rendszámából is kitalálható volt, de azért szépen mosolyogva lehet valamicskét alkudni 🙂
A helynek egyébként hivatalos facebook oldala van, ahol további képeket, információkat találtok:
https://www.facebook.com/pages/Liliomkert-Piac/127708663911926
Én már csatlakoztam 🙂
Eni

1 thought on “Az én beszerzési forrásaim.

Leave comment

Your email address will not be published. Required fields are marked with *.

%d blogger ezt szereti: