Ház francia ablakkal avagy újra felújítunk.

Miután a kezemben voltak a kulcsok, és egy – két barátomnak félve ( igen félve, mert már előre féltem a reakciójuktól ) mutattam meg leendő otthonunkat, a gyerekeimről már nem is beszélve.  A félelemem nem volt alaptalan, mert a már ismételt kérdések záporoztak újra felém, hiszen az elmúlt hat évben pontosan három romot sikerült megvennem. Én viszont éppen ezért voltam annyira biztos magamban, hiszen az elmúlt két alkalommal is győztesen kerültem ki a harcból, vagy inkább a megpróbáltatások tömkelegéből. Mert lássuk be, azért megpróbáltatások mindhárom alkalommal akadtak bőven. Így az első “jó tanácsom” azoknak, akik hasonlóan romos ház mellett döntenek, hogy alaposan gondolják meg, mert itt bizony nincsenek előre kiszámítható lépések, meglepetések viszont akadnak bőven. A költségkeret túllépésről már nem is beszélve, ami az előre fel nem merülő problémák orvosolásából adódik. Tehát pontosan a másfélszerese fog elmenni annak a pénznek, ha nem több amit gondosan többször is kiszámolunk.

Ezek után jogos a kérdés akkor miért? Nos így harmadjára a régi vagy új kérdést én magam is többször feltettem magamnak, de szimplán csak azért, mert az elmúlt két felújítás rengeteg energiát kivett belőlem, így magam sem voltam biztos benne, hogy harmadjára akarom – e? De akartam, nagyon. És ennek nem az az oka, hogy egy új házat nem engedhettem volna meg magamnak, hiszen mint említettem a költségek a végén ugyan ott vannak, sőt meg merem kockáztatni, hogy egy régi otthont a magunk ízlésére formálni, korszerűsíteni sokszor még talán drágább is mint egy újat felépíteni. Igen ám, de egy régi háznak lelke és múltja van. A vastag falak, a jól megépített alap, a hatalmas francia ablak, a régi cserépkályha…..erőt sugároznak magukból. Nem beszélve a belmagasságról, ami nekem az egyik “gyengém “. Ebből, meg persze a képekből nyilván már kiderült számotokra, hogy ez esetben is egy polgári jellegű otthonról van szó, ami szintén a gyengém.A másik érven az újjal szemben nem más volt mint a telek, hiszen lássuk be a mostani telkek igen aprócskák, én viszont hatalmas telekről álmodoztam. Halastóval, kerti pihenőkkel, magas ágyásokkal, hogy végre magam termeljem meg a szükséges zöldségeket, gyümölcsöket, ahogy azt annak idején a dédszüleimtől láttam. Nos azt hiszem erre 2000 négyzetméter éppen elegendő, viszont egy ekkora telek egy új házzal, nos az már mindenképpen meghaladta volna a költségkeretemet, ha egyáltalán a városközpontban találtam volna ilyet. Ez a ház viszont nagy nagy szerencsémre a városközponttól mindösszesen pár perces sétára található. Tehát a kérdés a francia ablakkal és a nagy telekkel eldőlt 🙂 Újra belevágtam.

De nézzük honnan indultam, azaz kezdődjön a rombolás, amit a kulcsátvétel után már nagyon vártam, annak ellenére, hogy volt teendő bőven, hiszen három egybe nyíló szobás, elszeparált konyhás, fürdőszobás házból kellett egy modern, amerikai konyhás, étkezős, nappalis, három hálószobás, dupla fürdőszobás otthont varázsolni. Tehát kihívás volt bőven.

Az első és legégetőbb feladat a régi parketta felszedése volt, ami sajnos olyan szinten berohadt, hogy annak a gondolatát, hogy ezt valaha újra felhasználjuk rögtön el kellett vetni. Még ezek a munkálatok folytak a gyerekeket be sem engedtem a házba és magam is legszívesebben kintről irányítottam a munkálatokat, mert mikor elkezdtük felszedni, a szag ami terjengett valami elviselhetetlen volt. Ennek oka egyébként a ráhelyezett szigetelés és laminált parketta volt, na meg, hogy ekkor már két éve fűtetlenül állt a ház.

Ezt követte a régi cserépkályha elbontása, amit szerencsére sikerült elvitetni, sőt a csempéért cserében a bontást is vállalták. Két legyet egycsapásra 🙂 Cserépkályha, pontosabban kandalló, talán már jövő télen lesz a házban, csak nem itt és nem ilyen 🙂

Miután a felesleges parkettát és járólapot mindenhol eltávolítottunk, következett a tökéletes ajzat és szigetelés kialakítása. Azt hiszem örökké hálás lehetek az itt dolgozó fiúknak, mert fogalmam sincs, hogy hány talicska földet fuvaroztak ki a házból, egy idő után már nem számoltam. Egy biztos 100 négyzetméteren 30 centi mélyen ez nem kis teljesítmény.

Persze mindez a kint halmokban álló sitt kupacok számából szépen nyomon lehetett követni. Szerencsére még a sitt egy részét is újra tudtuk hasznosítani, de erről majd később. 🙂

Mindeközben a fiúk a munka oroszlánrészét végezték nekem is jutott teendő bőven. Hol a már menthetetlen csempét vertem le, hol a tapétát távolítottam el a falakról….

De a nyár legnagyobb részét annak a bizonyos francia ablaknak a felújításával töltöttem, amit mindenképpen meg szerettem volna menteni, hiszen éppen abba “szerettem” bele.

Itt még az eredeti állapot látható.

Itt pedig a küzdelem első fázisa, miközben a 40 fokban hőlégfúvóval próbáltam az első réteget eltávolítani. És hogy miért tartott ez ilyen sokáig? Mert pontosan 16 ilyen romos ajtót kellett rendbe hozni, amit igen jól látjátok csak némi hideg citromos sörrel, na és nagy adag humorral lehetett kibírni.

🙂

Na igen és némi pihenéssel. Azt hiszem ha a tavalyi nyárra visszagondolok ez a legjellemzőbb kép rólam.

Lány tornacsukában, folyton koszosan vagy inkább mocskosan 🙂

Ha tetszett a bejegyzés és naponta szeretnél velem “találkozni” a blog facebook oldalához ITT csatlakozhatsz sőt már a nemrég induló Fotóskellékek és dekorációk by EnArt Design oldalon is megtalálsz, amihez pedig ITT tudsz csatlakozni.

Amennyiben nem szeretnél lemaradni a friss posztokról, ötletekről ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót, azon belül pedig beállítani a megjelenítés elsőként!!! ( így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről ) illetve feliratkozni a blogra, hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések.

Ha tetszett a bejegyzés megköszönöm, ha másokkal is megosztod.  🙂

Folyt. köv.

Szeretettel,

Eni

 

Leave comment

Your email address will not be published. Required fields are marked with *.

%d blogger ezt szereti: