Ház francia ablakkal, avagy mi történt az elmúlt hetekben.

Megmondom őszintén az elmúlt hetek igen igen húzósak voltak, de ennek ellenére minden pillanatát élveztem, hiszen tavasz óta vártam, hogy végre elkezdődjön a vakolás.

Pontosabban tavaly őszre terveztem, de meg kellett várni, hogy hogyan reagál a régi vakolat az első fűtött télre, hiszen a ház mielőtt beköltöztünk több mint két évig nem volt fűtve és mint tudjuk ez okozza a legnagyobb károkat egy nem lakott ház esetében.

Tavasszal hamar kiderült, hogy nem volt alaptalan a félelmem, mert az ősszel még 80 %-ban épnek tűnő vakolat tavaszra jócskán megadta magát. Így első lépésként ezeket a felhólyagosodott területeket kellett leverni, majd kijavítani. Illetve az ablakok körüli íves részeket leverni, majd “újraépíteni”. Ezek után kezdődhetett el a tényleges vakolás.

Ehhez a megfelelő embert szinte lehetetlen volt megtalálni, volt akire egy évet kellett volna várni, volt aki háromszoros árajánlatot adott mint mások, és volt olyan is aki fagyálló csemperagasztóval ( nem ez nem elírás ) akarta bevakolni a házat. Ez mostanában állítólag teljesen általános, hogy a “szakembert” idézzem jóval időtállóbb, mint a sima vakolat. Ez ugyan meglehet, de hogy a ház nem “szellőzik” az egészen biztos.

Ezen okból nem került a házra dryv-it sem, mert én minden ilyen mesterséges műanyag dologtól irtózom, ( csak zárójelben jegyzem meg, hogy más európai országokban már nem engedélyezett ez a szigetelési forma ) ide értve a műanyag nyílászárókat is. Így ezek nálunk mind tiltólistára kerültek. Persze lehet, hogy egy új ház esetén máshogy vélekedtem volna és választok egy környezetbarát légáteresztő vakolatot, de szerencsére ezek a régi házak még olyan vastag falazattal készültek, hogy mindezekre nincs szükség. Sőt vályogfal esetén egyenesen tilos mindenféle ilyen jellegű hőszigetelés, mert a ház nem tud “lélegezni” és előbb utóbb szó szerint berohad!

Mire mindezt lemeccseltem és megtaláltam a megfelelő és persze megfizethető szakembert javában szeptember lett, de így utólag azt mondom megérte várni, mert nagyon precíz, alapos munkát végzett, figyelembe véve az összes vrigolyámat.

A tavalyi állapotok:

Igen sejtem mit gondoltok.:)

Vakolás és teraszépítés után. Ugye, hogy mintha nem is ugyanaz a ház lenne? És hol van még a vége…

Innen hátulról lebontásra kerültek a régi épületek és mivel volt egy szuper alap, szinte adta magát a hátsó terasz, ami a kis fehér téglás épület folytatása, előtte két emelt ágyással, ami jelenleg fűszerkertként funkcionál. Mivel ezt kilenc méter hosszan kellett betonozni, szerencsére jó sok törmeléket elnyelt, ezzel is megspórolva 4-5 konténer árát. Terveim szerint ez tavasszal tető alá kerül, hogy helyet adjon a jó kis családi, baráti összejöveteleknek. Addig pedig tervezgetek és gyűjtögetek.:)

Ilyen lett az utcafront, ahol egy nem várt feladattal és persze plusz költséggel szembesültem, de hogy miért és hogyan készült házilag, arról külön posztot készítek. Addig is egy kis ízelítő.

Természetesen sem a fűtés, sem a lábazat, sőt még a redőnyök sem maradnak, de ahhoz képest, hogy 2016 májusában írtam alá az adásvételi szerződést, szerintem nem lehet okom panaszra.:)

És a nem várt “kiadás”, avagy francia ablakból télikert. Ígérem amint elkészül részletesen beszámolok róla.

Ha tetszett a bejegyzés és naponta szeretnél velem “találkozni” a blog facebook oldalához ITT csatlakozhatsz.

Amennyiben nem szeretnél lemaradni a friss posztokról, ötletekről ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót, azon belül pedig beállítani a megjelenítés elsőként!!! ( így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről ) illetve feliratkozni a blogra, hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések.

Ha tetszett a bejegyzés megköszönöm, ha másokkal is megosztod.  🙂

Képek: EnArt Design

Szeretettel,

Eni

 

 

 

Leave comment

Your email address will not be published. Required fields are marked with *.

%d blogger ezt szereti: