Ház francia ablakkal, ez történt 2017-ben.

A 2016-os év után, amikor végre birtokba vettük az otthonunkat azt gondoltam nekem már senki nem tud újat mutatni, hát tévedtem és nem is kicsit. Így utólag visszagondolva ez az év talán még nehezebb volt mint az előző, bár tudom az emlékek idővel megszépülnek. ebbe talán a könyvem megjelenése, rengeteg munka és a betegségem is közrejátszott, de ez megér egy külön évértékelő posztot.

Január, február még viszonylag csendesen zajlott, de amint engedett a fagy, már nem nagyon bírtam az energiámmal és alig vártam, hogy a sittkupacok eltűnjenek a szemem elől és végre elkezdhessük a külső munkálatokat. Amit előre beterveztem, az a ház vakolása, a hátsó terasz megépítése és a kert egy részének rendbetétele volt. De ismeritek a mondást ugye? Ember tervez……

Lássuk be, azért ez a látvány mást is zavart volna, így talán érthető, hogy miért “hajtottam” mindenkit. Ekkor még úgy terveztem, hogy itt nem csupán a sitt tűnik el, hanem hamarosan egy csodás fedett terasz fog állni, két emelt ágyással ahonnan majd a friss bazsalikomot, rozmaringot, kakukkfüvet…. csipegetjük. Na ebből nem lett semmi, mert az a bizonyos télikert és a kedvenc Francia ablakom keresztül húzta a számításaimat, na meg jól megterhelte a költségvetést. Hogy mi történt pontosan, arról ITT olvashattok. Na de ne szaladjunk ennyire előre, azért nyár közepére, mikor már a ház vakolásán is túl szerettem volna lenni, elkészült a szépséges placcunk, előtte az emelt ágyással, amibe végül a fűszernövények is bekerültek. A nagy melegben pedig tető helyett jobb híján napvitorlával védekeztünk a nagy meleg na meg a káros UV sugarak ellen.

Szóval ezen a fronton nyár közepén már egészen jól álltunk, időnként még ezt azt szüreteltem is pl. zöld paradicsomot, amiből rengeteg lekvár készült. Persze csak azért, mert bármit csináltam velük, ők úgy döntöttek, hogy zölden szép az élet.:) Sebaj, tavasszal újra próbálkozom majd.

Na de ekkor már a vakoláson is régen túl kellett volna lennünk, de a kőmüvesek sorra mondták vissza a munkát ( jobb esetben ) vagy a megadott időpontban egyszerűen nem jelentek meg. Itt viszont nem volt mese, várni kellett, mert a vakolás nem az a kategória, amit csak úgy családi, baráti összefogással megcsinál az ember.

Jobb híján haladtunk tovább a kerttel. Irtottunk ( 2000 nm-en van mit ) küzdöttünk a fűvel, járólapot szedtük fel, majd raktunk le….és ástunk egy 9×3 méteres tavat. Ez szintén megér majd egy posztot, amikkel a munkák miatt alaposan elmaradtam.

A tó után lett rögtönzött sütögetőnk is, aminek nyári estéken igen nagy hasznát vettük, ekkor már javában benne jártunk a nyár derekában és megbízható kőművesnek még nyomát sem láttuk.

Szeptember közepén végre az égiek meghallgatták a sirámaimat és végre találtam egy szem kőművest ( nem viccelek, tényleg egyedül jött minden áldott nap ) aki elvállalta a munkát és szép komótosan, de annál precízebben bevakolta a házat. Előszór persze a régi felhólyagosodott vakolatot távolította el, ez nagyon fontos momentuma a történetnek, mert ha még egy telet a régi vakolat maradt volna a házon, az összes vakolatot le kellett volna verni, ami kétszer annyi sitt és persze kétszer annyi pénz. Ezek után került sor az ablakok körüli részek derékszögbe zsaluzására, mert a régi íves vakolat egy cseppet sem volt elegáns és akkor még finoman fogalmaztam. Mindeközben persze nagyon szerettem volna ha a házon levő jellegzetes díszcsík megmarad, amit anno egy speciális “szerkezettel” alakítottak ki, ma már ilyet nem kapni, műkövessel lehet hasonlót csináltatni, hacsak nem hungarocell csíkot szeretne valaki a házára. Akik ismernek, tudják, hogy ezektől a dolgoktól igencsak idegenkedem, viszont az értékmegőrzés nagyon fontos a számomra. Ezért is hoztam meg olyan nehezen a döntést a francia ablakról és a hozzá kapcsolódó teraszról, bár tudtam menthetetlen. Miután ezekkel a pepecs munkákkal megvoltunk, már igazán szépen haladtunk és ősz végére vakolt “házasok” lettünk. 🙂

Ilyen volt:

Az ablakokat még költözés előtt kicseréltettem, ahol szintén a fa nyert, szemben a mindenki által javasolt műanyaggal.

És ilyen lett:

Munka persze akad vele még bőven, de ennek már ősz végén nem kezdtünk neki, éppen elég dolgunk akadt még annak a bizonyos francia ablaknak a megjavításával, pontosabban a beépítésével, amivel éppen karácsonyra végeztünk. Ezt nem írom le újra, aki szeretné ITT tudja elolvasni.

És, hogy mit hoz a jövő? egy biztos 2018-ban egy kis szünetet tartunk, mert az elmúlt másfél év elég megterhelő volt és sokszor éreztem úgy, hogy szó szerint a szakadék szélén táncolok, hiszen hat év alatt a harmadik házzal kellett “megküzdeni”. Tulajdonképpen két évente jutott egy nagyobb felújítás és egy költözés.

De persze posztokból 2018-ban sem lesz hiány, hiszen ha nagyobb munkálatok nem is lesznek sok-sok apró igen. Tervben van az ereszcsatorna felújítása, kerítésfestés, télikert külső festése, hátsó terasz tető alá hozása….szóval csupa apróság.:)

Belül is lesz munka bőven, hiszen hátra van a régi fürdő felújítása és a csőtörés nyomainak eltüntetése, ami a teljes hálószoba festését maga után vonja.

Hogy mi történt pontosan? Arról ITT olvashattok egy kis összefoglalót.

Ha tetszett a bejegyzés és naponta szeretnél velem “találkozni” a blog facebook oldalához ITT csatlakozhatsz.

Amennyiben nem szeretnél lemaradni a friss posztokról, ötletekről ne felejtsd el bekapcsolni a követés funkciót, azon belül pedig beállítani a megjelenítés elsőként!!! ( így tuti nem maradsz le a friss posztokról, akciókról, eseményekről ) illetve feliratkozni a blogra, hogy garantáltan eljussanak hozzád a legfrissebb bejegyzések.

Ha tetszett a bejegyzés megköszönöm, ha másokkal is megosztod.  🙂

Remélem idén is velem tartotok majd, ígérem a tavalyi posztokat is igyekszem minél előbb megírni.

Szeretettel,

Eni

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Leave comment

Your email address will not be published. Required fields are marked with *.

%d blogger ezt szereti: